Kutatócsoportunk 2022. július 1-én alakult. Ennek fő apropója, hogy a klímaváltozás miatt Magyarországon a vérszívó ízeltlábúak és az általuk terjesztett, ún. vector-borne kórokozók növekvő állat- és humánegészségügyi kockázatot jelentenek. Hazánk és a mediterrán térség között nincs földrajzi akadálya annak, hogy vadon élő állatok révén új vérszívó paraziták és vector-borne kórokozók érkezzenek hozzánk dél felől, sőt – főként – madarak, denevérek révén bármely más irányból. Ezek hosszabb távon meg is honosodhatnak. Kutatócsoportunk célja kiemelten fontos vérszívó ízeltlábúak (kullancsok, óvantagok, atkák, bolhák, kétszárnyúak, poloskák) faunára ill. tudományra új fajainak, genetikai változatainak feltérképezése; ezek és a vector-borne kórokozók növekvő vagy csökkenő hazai jelentőségének nyomon követése; nemzetközi genetikai referenciagyűjtemény létesítése.
Külső hivatkozások
Első eredményeink a következők voltak. Két és fél éves budapesti kullancsfelmérésünk adatainak elemzéséből kiderült, hogy az enyhe téli időjárás időben késleltetheti az azt követő tavaszi időszakban tapasztalható kullancsaktivitást városi élőhelyen. A teljes vizsgálati periódusban 3818 kullancsot gyűjtöttünk, amelyek három fajba tartoztak (Ixodes ricinus, I. frontalis és Haemaphysalis concinna). Az embert leginkább veszélyeztető I. ricinus faj adultjai és nimfái egész évben aktívak voltak, míg a további két faj egyike (Ha. concinna) télen nem volt jelen a növényzeten, a másik (I. frontalis) pedig éppen a téli időszak körül volt a legaktívabb. Az I. ricinus adultok és nimfák aktivitási csúcsidőszaka későbbre tolódott (májusra), amikor enyhe tél előzte meg; ellenben korábban volt tapasztalható (március-április időszakban), ha februárban hirtelen hőmérsékletnövekedés jellemezte az időjárást. Az I. ricinus aktivitási csúcsidőszakának ezen változása mindhárom évben egybeesett a Ha. concinna gazdakereső aktivitásának kezdetével. Az I. ricinus esetében három jelentősen eltérő morfotípus létezését állapítottuk meg: ezek azonban mitokondriális haplotípusukban és filogenetikailag nem tértek el nagy mértékben a faj tipikus egyedeitől. Az I. frontalis esetében viszont az ellenkezőjét figyeltük meg: két genetikailag nagyon eltérő vonaluk fordult elő a budapesti élőhelyen, de köztük nimfa stádiumban semmilyen morfológiai eltérés nem volt azonosítható.
A 2023-as tervek szerint országos madárkullancs vizsgálatokat végeztünk. Ennek során 956 kullancsot gyűjtöttünk 38 énekesmadár fajról. Megfigyelésünk szolgált az Afrikában honos Hyalomma rufipes kullancsfaj első európai populációja bizonyítékaként. Először állapítottuk meg az Ixodes caledonicus kullancsfaj előfordulását a Kárpát-medencében, és összefoglaltuk a szakirodalmi adatokat e kullancsfaj európai megtalálásairól. Fontosabb megállapításaink közé tartozott, hogy a Kelet- és Közép-Európa denevérein előforduló légyfajok gazdaspecifikusságát és gazdaválasztását befolyásolhatja a gazdák viselkedésének és ökológiájának szezonális különbségei, az egyes gazdák fertőzöttségének intenzitása és a helyi gazdaközösség faji összetétele. Nemzetközi együttműködésünk révén Japánban sikerült leírni három tudományra új denevérkullancsfajt (Ixodes nipponrhinolophi, I. fuliginosus, I. fujitai). Pakisztánban új Eucampsipoda denevérlégyfajt találtunk, míg Máltán igazoltuk az afrikai vérszívó tetű, a Linognathus africanus jelenlétét kecskéken. Dél-afrikai együttműködésben pedig az első átfogó vizsgálatot publikáltuk az óriás fülesmakit (Otolemur crassicaudatus) fertőző kullancsfajok diverzitásáról. Rendszertani vizsgálataink során pedig az Ixodes rugicollis nevű ritka kullancsfaj genetikai analízisével bebizonyosodott, hogy a denevérkullancsok és a ragadozók, madarak üregi kullancsai taxonómiailag egységes csoport.
