K’gari ikonikus tavai több tízezer éve léteznek – de nem mindig voltak tele vízzel. Új kutatások azt mutatják, hogy mintegy 7500 évvel ezelőtt, egy igen csapadékos időszakban, a sziget legmélyebb tavai közül néhány titokzatos módon eltűnt. A tudósok úgy vélik, hogy a megváltozott széljárás eltérítette a csapadékot a szigettől. Az éghajlat ismételt megváltozásával nem biztos, hogy ezek a tavak hosszú távon is fenn tudnak maradni.
Childs, Iraphne R. (1984) Lake McKenzie, K’gari (Fraser Island) 1984.
Location -25.44661700, 153.05790200
A Föld legnagyobb homokszigete, K’gari, kristálytiszta édesvizű tavairól híres. Az Adelaide-i Egyetem új kutatása szerint ezek az ikonikus vizek sebezhetőbbek lehetnek, mint azt korábban gondolták.
A Queensland délkeleti partjainál fekvő K’gari tavinak ősi üledékrétegeiből vett minták elemzésével a tudósok egy jelentős, mintegy 7500 évvel ezelőtti, a középső holocén korban lezajlott kiszáradási időszak nyomaira bukkantak.
„Kutatásaink azt igazolják, hogy mintegy 7500 évvel ezelőtt, jóval az utolsó jégkorszak utáni, sokkal csapadékosabb időszakban, K’gari legmélyebb tavai közül néhány kiszáradt” – mondja John Tibby egyetemi docens, az Adelaide-i Egyetem vezető kutatója.
A kiszáradási jelenségek nem szokatlanok Ausztráliában – magyarázza Tibby egyetemi docens úr. Ez az esemény azonban különösen figyelemreméltó, mivel egy a mainál csapadékosabb időszakban következett be.
„Sok ausztrál tó kiszáradt az ún. ezredfordulós szárazság idején, amikor nem volt elegendő csapadék a víztömeg megtartásához” – mondja Tibby adjunktus professzor, akinek tanulmánya a Quaternary Science folyóiratban jelent meg.
„Azok a K’gari-i tavak, amelyeket vizsgáltunk, 35 000 — 55 000 éve léteznek, de az azonosított kiszáradás váratlanul, egy igen csapadékos időszakban következett be.”
Szélminták és a tavak váratlan eltűnése
A kutatók úgy vélik, hogy a változó szélrendszerek adhatnak magyarázatot a rejtélyre. Dr. Harald Hofmann, a Nemzetközösségi Tudományos és Ipari Kutatószervezet (Commonwealth Scientific and Industrial Research Organisation, CSIRO) társszerzője szerint a nagy valószínűséggel a helyi szélminták befolyásolták, hogy a csapadék végül hova került.
„Korábbi kutatások azt mutatják, hogy Minjerribah ebben az időszakban heves esőzéseknek volt kitéve, de a korabeli délkeleti passzátszelek miatt a délről érkező csapadék csak a Minjerribah-i tavakat táplálta, a K’gari-iakat nem” – mondja.
Dr. Hofmann szerint az eredmények fontos kérdéseket vetnek fel azzal kapcsolatban, hogyan reagálhatnak K’gari tavai a jövőbeli éghajlatváltozásra. „Ez a felfedezés rávilágít arra, hogy mennyire fontos, hogy jobban megismerjük K’gari gyönyörű tavait. Egy várhatóan szárazabbá váló éghajlaton, ahol azonban jellemzőek az intenzívebb esőzések, egyszerűen nem tudjuk, hogy ezek a tavak veszélyben vannak-e.”
Az üledék feltárja a hiányzó vizeket
A csapat az ősi kiszáradást úgy azonosította, hogy jelentős hiányosságokat fedezett fel a sziget legrégebbi tavainak üledékrétegsorában.
„Egy tó üledéke olyan, mint egy napló, amely megőriz mindent, ami a tóban és a tó körül történik” – mondja Tibby egyetemi docens.
Az iszapban megőrzött pollenszemcsék feltárják, milyen növények nőttek egykor a környéken, míg a megnövekedett homoktartalom fokozottabb erózióra utalhat. Ha az üledékrétegek teljesen hiányoznak, az valami drámaiabbra utal.
„Tanulmányunk eredményeként kimutattuk, hogy K’gari legrégebbi tavainak némelyikéből hiányzik az üledék 7500 és 5500 évvel ezelőtt közötti időszakból, ami azt jelzi, hogy a tavak területét nem borította víz – vagyis a tavak nem léteztek.”
K’gari Szemei – a kulturális jelentőség
A hagyományos tulajdonosok, az ausztrál Butchulla őslakosok ezeket a tavakat „K’gari Szemeiként” ismerik. Conway Burns, egy butchulla férfi, aki egyben a tanulmány társszerzője is, hangsúlyozza, mennyire fontos a tavak megőrzése a jövő generációi számára.
„K’gari a szigetet megalkotó szellemnek a neve, így a víz nem csupán az ő szemeit jelenti, hanem egyben az örökkévalóság ablakait is” – mondja Burns.
„Amikor K’gari tavai előtt állsz, nem csupán az ég és az erdő tükörképét látod; a Föld lelkét látod, amint visszanéz rád. A szemek emlékezetet, a Teremtő suttogását, őseink és elhunyt szeretteink hangjait is hordozzák, akik bölcsességgel vezérelnek minket.
„Ezek a tavak szentek és titokzatosak. Nem birtokoljuk őket, de a mi feladatunk, hogy megóvjuk őket. Szívből jövő és örök felelősségünk megőrizni szépségüket, szellemüket, hogy a jövő generációi ugyanezt a kapcsolatot és tiszteletet érezhessék.”
Dátum: March 2, 2026
Forrás: University of Adelaide
Web: https://www.sciencedaily.com/releases/2026/03/260302030644.htm