Kutatásvezető neve
Dr. VARRÓ ANDRÁS
Kutatásvezető neve
Dr. Jost Norbert László
Letöltések
Kutatócsoportunk a HUN-REN-SZTE Keringésfarmakológiai Kutatócsoport (korábbi neve:MTA-SZTE Keringésfarmakológiai Kutatócsoport) működését 1999-ben Papp Gyula akadémikus vezetésével kezdte meg. Az első két ciklusban (1999-2006) főként a szív Ca érzékenységét befolyásoló gyógyszerek hatásmechanizmusát vizsgáltuk és hozzájárultunk egy új típusú, 50 országban regisztrált kardio-vazoaktiv gyógyszer (levosimendan) kifejlesztéséhez. A harmadik, negyedik, ötödik és hatodik ciklusban (2007-2024) Varró András (MTA doktora) és 2024. május 19-től Jost Norbert László (MTA doktora) vezetésével folytattuk és folytatunk
főként celluláris elektrofiziológiai és farmakológiai kutatásainkat, amelyek eddigi eredményeit közel 300 „in extenso” dolgozatban foglaltuk össze.
Ezen időszakban elsősorban a szívizomsejtek celluláris és szubcelluláris szintű
elektrofiziológiai élet és kórélettani jellegű vizsgálatokat folytattunk. Vizsgálataink célja a
szívizom akciós potenciált és az azt meghatározó transzmembrán ionáramok vizsgálatával
foglalkoztunk, és azon belül a szívritmuszavarokat meghatározó ionáram változások és azok
farmakológiai (új hatékony antiaritmiás gyógyszerek kifejlesztése) befolyásolások
lehetőségeinek vizsgálata. A kutatócsoport ezen idő alatt több új lehetséges antiaritmiás
vegyület és gyógyszerjelölt kifejlesztésében és szabadalmazásában vett részt. Ezek közül a
dronedaron (TycosinTM) és a tedisamil (PulziumTM) a pitvarfibrilláció (AF) kezelésére
törzskönyvezett gyógyszerek lettek. Elektrofiziológiai módszerekkel megvizsgáltuk az IKr és
IKs áramnak a repolarizációban játszott szerepét különböző emlősszívekből (ember és kutya)
származó kamrai preparátumokon. Megállapítottuk, hogy az IKr áram szelektív gátlása
jelentősen és fordított frekvenciafüggő módon nyújtja meg valamennyi vizsgált speciesben az
akciós potenciál időtartamát (APD) és ennek megfelelően az effektív refrakter periódust,
amiből arra következtetünk, hogy az IKr a legfontosabb repolarizáló kamrai káliumáram.
Megállapítottuk, hogy a humán kamrai szívizomsejtek repolarizációja túlbiztosított, vagyis erős
„repolarizációs tartalékkal” rendelkeznek. Amikor ez a repolarizációs tartalék valamilyen
oknál fogva sérül (gyógyszerhatás, szívbetegség okozta „remodelling”, fokozott szimpatikus
aktivitás, genetikai rendellenesség, stb.) az egyébként csekély vagy mérsékelt kálium csatorna
gátlás is okozhat már erőteljes és potenciálisan proaritmiás kamrai akciós potenciál megnyúlást.
Megállapítottuk, hogy a pitvarfibrillációban (AF) tapasztalt jelentős akciós potenciál változás
(„elektromos remodelling”) hátterében nemcsak a már korábbról ismert kalcium (ICa) és befelé
egyenirányító káliumcsatornák (IK1), hanem az acetilkolin szenzitív káliumáram (IK,ACh)
működésének jelentős átrendeződése is szerepet játszik. Megfogalmaztuk és részben igazoltuk
is azt a hipotézist, hogy az IK,ACh áram szelektív gátlói hatékony antiaritmiás gyógyszerek
lehetnek az AF kezelésére. Új saját fejlesztésű szelektív és hatékony nátrium-kalcium
cseremechanizmus (NCX) gátló molekulák (pl. ORM-1013, 10962 és GYKB-6635) molekulák
segítségével egyértelműen igazoltuk, a korábban mások (Pogwizd és Bers) által empirikus
számítások alapján felvetett hipotézist, hogy az NCX gátlás rendelkezik azzal a képességgel,
hogy bizonyos aritmiafajtákban csökkentse az aritmogén triggerként funkcionáló korai- és
utódepolarizációs potenciálokat.
Ezen időszakban a kutatócsoport szenior kutatói témavezetésével több, mint húsz PhD és kettő
MTA doktora értekezést védtek meg. Jelen kutatócsoportban négy olyan szenior, illetve
posztdoktor kutató van, aki a kutatócsoport tagjaként szerezte meg PhD illetve MTA doktori
fokozatát, amely gyakorlatilag azt jelenti, hogy megalakulása óta az HUN-REN-SZTE
Keringésfarmakológiai Kutatócsoport valódi tudományos iskolának tekinthető
