A HUN-REN TKI és TTK kutatóinak közös munkája arra keres választ, hogy a képzeleti erő megfoghatatlan jelenségét hogyan lehet mérhetővé tenni. Egy olyan vislekedéses paradigmát fejlesztettek ki, melyben kihasználták, hogy a kétértelmű ingerek érzékelését meghatározhatja, hogy milyen képzeleti képet alkotunk az inger bemutatását megelőző pillanatokban. A képzeleti kép érzékelést befolyásoló hatásából pedig az egyéni képzeleti élénkségre következtettek – azaz megmérték a képzelet erejét.
Képzeljen el egy pattogó labdát. Milyen színű? Mekkora? Mennyire pattog? Milyen hangja van? Vannak emberek, akik ilyenkor élénk képet látnak, így ez alapján válaszolják meg a kérdéseket. Mások inkább belső érzéseket, hangokat tapasztalnak vagy csak “tudják” hogy milyen a pattógó labda. Afantázia esetén teljesen hiányzik a belső kép, míg a hiperfantázia szinte valóságos élményt nyújt inger hiányában is. A többség ezen végletek között helyezkedik el.
A képzelet mérésére a legelterjedtebb módszer a VVIQ (Vividness of Visual Imagery Questionnaire) kérdőív használata, melynek kitöltésére itt is lehetőség van magyar nyelven. Egy kérdőív, éppen szubjektív volta miatt, nem alkalmas a képzelet élénkségének pontos mérésére, egyéni eltérések vizsgálatára. Ahhoz azonban, hogy megértsük, agyunk hogyan végzi az olyan belső mentális tevékenységeket, mint a külvilág modellezése, jelenetek szimulálása, belső képek ingerek hiányában való felidézése, szükség van arra, hogy az egyéni eltéréseket pontosan számontartsuk. Az emberre jellemző belső világ megértéséhez az vihet közelebb, ha az abban mutatkozó eltéréseket megvizsgáljuk.
A csoport által bevezetett egyik paradigma a vizuális képzelet mérését célozza és a binokuláris rivalizáció jelenségén alapul. Amint azt az ábra illusztrálja, az ingerlés során egy tükörsztereoszkóp segítségével eltérő képeket – ebben a példában ellentétes irányban mozgó rácsmintákat – juttatnak a megfigyelő szemeibe. Ilyenkor az agy vagy az egyik, vagy a másik irányú mozgást teszi csak tudatossá, és ezek az irányok szabálytalanul váltakoznak egymással. A két mintázat tudatos észleletünkben való megjelenésének valószínűsége azonban kiegyenlítődik hosszabb távon. Ezt az egyensúlyt úgy is meg lehet bontani, hogy az egyik szem képét előzetesen bemutatjuk, és úgy is, hogy csak megpróbáljuk elképzelni az egyik szem képét. Mindkét esetben előhangolás történik, és a két mozgásirány megjelenésének valószínűsége kiegyenlítetlenné válik. Ennek mértéke pedig igen pontosan mérhető. A képzeleti előhangolás esetén a képzelet “erejével” arányos a moduláció.
A mérés pontosságához az is hozzájárul, hogy a megfigyelőnek nem kell válaszgombot nyomnia, ami zajt jelentene a mérések során. Ehelyett egy szemmozgásregisztráló készülék segítségével állapítják meg, hogy az adott személy melyik irányú mozgó rácsot észleli éppen. Az észlelt mozgó rácsok ugyanis pont olyan jellegű szemmozgást, ún. nisztagmust váltanak ki, amilyet az induló vonatban tapasztalhatunk, amikor a villanyoszlopok elhaladnak mellettünk: a mozgás irányában egy lassú, követő szemmozgást, majd egy gyors visszaugrást, és így tovább. A különböző sebességű szemmozgások irányából meg lehet állapítani, hogy éppen melyik mozgást látja a megfigyelő. Ezzel a módszerrel egészen pontosan lehet mérni, hogy a képzeleti előhangolásnak mekkora hatása van az észleletre BR ingerlés alatt.
Az eredmények megerősítették, hogy az elképzelt inger annak függvényében van hatással a későbbi észleletre, hogy mennyire élénk az adott megfigyelő képzelete. Afantáziás megfigyelők esetén a vizuális képzeleti előhangolás nem volt befolyással a későbbi észleletre, míg élénkebb képzeletűeknél a moduláció nagysága korrelált az önbevallásos képzeleti élénkséggel.
Érdekes módon, amikor a megfigyelőket arra kérték, hogy csak gondoljanak arra a szóra, amelyik az előhangolásra szánt mozgásirányt jelzi, az alacsony képzeleti erejű megfigyelőknél is megjelent a moduláció. Ez arra utal, hogy belső világunk szimulációs tere sokféle lehet: vannak, akik inkább konkrét, epizodikus részleteket használják, és vannak, akiknél inkább az absztraktabb, nyelvközelibb reprezentációk kerülnek előtérbe. Ezek az eredmények a Scientific Reports Neurodevelopment and Neurodiversity című gyűjteményében kerültek megjelenésre1.
Az eddigiek alapján arra is kíváncsiak voltak, hogy vajon további érzékleti modalitásokban is felfedezhető-e az említett képzeleti előhangolás. A hallási modalitásban szintén kétértelmű hanganyagot használtak, és előhangolásra ennek egyik, a tudatos észlelés szintjén megjelenő értelmezését. A vizuális képzelettel ellentétben azonban nem találták nyomát a képzeleti modulációnak, ami a modalitások közötti alapvető feldolgozásbeli különbségekre utalhat. Ez az eredmény a ScientificReports Mental Imagery and Consciousness című gyűjteményében jelent meg2.
1Welker, Á., Pető-Plaszkó, O., Verebélyi, L., Gombos, F., Winkler, I., & Kovács, I. (2025). Neurodiversity in mental simulation: conceptual but not visual imagery priming modulates perception across the imagery vividness spectrum. Scientific Reports, Collection: Neurodevelopment and Neurodiversity 15(1), 22217.
https://doi.org/10.1038/s41598-025-05100-2
2Verebélyi, L., Welker, Á., Kovács-Deák, K., Gombos, F., Háden, G. P., Winkler, I., & Kovács, I. (2026). Mental imagery modulates bistable perception in a modality-specific manner. Scientific Reports.
