Legalább is élő mikrobákat találtak ebben az 5300 éves múmiában.
Több mint ötezer évvel a halála után sem tekinthető mikrobiológiai szempontból holt leletnek Ötzi, a világ legismertebb természetes múmiája. Egy új kutatás szerint a jégember testén és közvetlen környezetében olyan összetett mikrobiális közösség található, amelynek egyes tagjai ma is biológiai aktivitást mutathatnak. Az eredmények arra utalnak, hogy a kivételes állapotban fennmaradt múmiák nem pusztán a múlt változatlan lenyomatai, hanem folyamatosan alakuló mikrobiális ökoszisztémák. A Microbiome c. folyóiratban megjelent tanulmány a valaha készült egyik legrészletesebb elemzés Ötzi baktériumairól és gombáiról. A kutatók metagenomikai, mikrobiológiai és tenyésztéses vizsgálatok segítségével elemezték a múmia különböző szöveteiből, felszínéről és tárolási környezetéből származó mintákat. Céljuk annak feltárása volt, hogy mely mikroorganizmusok származhatnak a jégember életéből, melyek telepedhettek meg a testen a gleccserkörnyezetben, és melyek kapcsolódhatnak a felfedezést követő több mint három évtizedes konzerválási időszakhoz.
Ötzi maradványait 1991-ben találták meg az Alpokban, az olasz–osztrák határ közelében. A mintegy 5300 éves múmia rendkívüli épségben őrződött meg a jégben, ami lehetővé tette, hogy a kutatók az elmúlt évtizedekben részletes képet alkossanak étrendjéről, egészségi állapotáról, genetikai hátteréről és halálának körülményeiről. A mostani vizsgálat azonban nem magára az emberre, hanem az őt körülvevő mikrobiális világra koncentrált.
Az elemzés szerint a múmián található mikroorganizmusok három fő forrásból származnak: részben Ötzi eredeti emberi mikrobiomjának maradványai, részben a magashegyi gleccserkörnyezetből származó fajok, részben pedig olyan mikrobák, amelyek a modern tárolási és konzerválási folyamatok során kerültek kapcsolatba a testtel. A kutatók hangsúlyozzák, hogy e három komponens elkülönítése kulcsfontosságú az ősi mikrobiális közösségek értelmezésében.
A vizsgálat egyik legfontosabb eredménye, hogy több hidegkedvelő élesztőgombafajt sikerült életképes állapotban kimutatni és laboratóriumban tenyészteni. A genetikai és fiziológiai vizsgálatok alapján ezek a mikroorganizmusok jól alkalmazkodtak az extrém alacsony hőmérsékletekhez, és a múmia jelenlegi tárolási körülményei között is képesek lehetnek korlátozott metabolikus aktivitásra. Ez nem azt jelenti, hogy Ötzi eredeti mikrobiomja változatlanul fennmaradt volna, hanem azt, hogy a múmia mikrobiális közössége bizonyos elemeiben ma is dinamikus rendszerként működik.
A kutatás egyik legjelentősebb felismerése, hogy a múmiák mikrobiális környezete nem tekinthető időben „befagyott” állapotnak. A jégember testén az elmúlt több mint harminc év során is kimutatható változások történtek, ami arra utal, hogy a múmiák megőrződése folyamatos biológiai folyamatok eredménye. Ez a felismerés fontos következményekkel járhat a paleo-mikrobiológiai kutatások és a múmiák hosszú távú konzerválásának módszertana szempontjából.
A szerzők szerint az eredmények arra is figyelmeztetnek, hogy az ősi emberi maradványokból származó mikrobiológiai adatok értelmezése során óvatosan kell elkülöníteni az eredeti, életük során jelen lévő mikrobákat azoktól, amelyek a halál után vagy a modern környezetből kerültek a mintákba. Ellenkező esetben fennáll a veszélye annak, hogy a kutatók téves következtetéseket vonnak le az ősi emberi mikrobiom összetételéről.
A tanulmány jelentősége ezért nem abban rejlik, hogy egy 5300 éves ember „mikrobái még mindig élnek”, hanem abban, hogy elsőként mutatja be ilyen részletességgel egy ősi emberi maradvány hosszú távon változó mikrobiális ökoszisztémáját. Az eredmények új perspektívát kínálnak annak megértéséhez, hogyan hatnak egymásra az emberi maradványok, a környezet és a mikroorganizmusok évszázadokon, sőt évezredeken keresztül.
A kutatás egyúttal emlékeztet arra, hogy a kivételesen jól megőrződött régészeti leletek sem tekinthetők teljesen változatlan objektumoknak. Még egy több mint ötezer éves múmia esetében is olyan biológiai folyamatok zajlanak, amelyek folyamatosan alakítják azt az információt, amelyet a tudomány a múlt emberéről kiolvashat. https://link.springer.com/article/10.1186/s40168-026-02417-6
