A Nature csaknem 4000 kutató körében végzett felmérése szerint Ön nincs egyedül, ha nehezen jön ki a fizetéséből, vagy ha a legutóbbi fizetésemelése már csak egy távoli emlék.
Umar, az észak-nigériai matematikatanár több mint tíz éve dolgozik egyetemén. Ez idő alatt mindössze egyszer kapott fizetésemelést: 2024-ben, amikor a kormány megemelte a nemzeti minimálbért. Az inflációt vagy előléptetést követő kiigazítások híján a jövedelme már a minimális megélhetési költségeit sem fedezi. Ehelyett kölcsön kell kérnie, másodállást kell vállalnia, és vissza kell fognia az alapvető kiadásait. „Sajnos az én esetem nem egyedi a nigériai tudósok körében” – mondja.
Az Atlanti-óceán túlpartján élő Ashley – pályakezdő fizikus, aki határozott idejű szerződéssel dolgozik az USA keleti részén lévő egyetemen – azt mondja, hogy ő sokkal rosszabb anyagi helyzetben van, mint a szülei, akiknek nincs diplomája. „Nagyon durva, hogy olyan munkám van, amihez természettudományos PhD-fokozat szükséges, mégis évi 20 000 dollárral kevesebbet keresek, mint amennyit az apám keresett a munkájával 20 évvel ezelőtt, az inflációt nem is számítva.” Ashley felsorolja azokat a dolgokat, amiket nem engedhet meg magának, beleértve a gyermekvállalást (a fizetése nem fedezné a gyermekgondozást vagy az egyetemi tanulmányaikat), vagy egy saját lakás vásárlását. Úgy gondolja, hogy mindent „jól” csinált – például az egyetemi tanulmányai mellett dolgozott, hogy ne adósodjon el. „Mégis ki vagyok rekesztve abból a középosztálybeli létből, amiért majdnem halálra dolgoztam magam” – mondja, hozzátéve: „Ez szívás. Tényleg nagyon szívás.”
Umar és Ashley (nem ez a valódi nevük) olyan országokban élnek, ahol a kutatásra szánt források és a megélhetési költségek jelentősen eltérnek egymástól. Történetük azonban egy globális tendenciát tükröz. Amikor a Nature karrier-csapata az év korábbi részében a fizetésükről kérdezte őket és közel 4000 másik tudóst, kevesebb mint a felük válaszolta, hogy kapott fizetésemelést az elmúlt 12 hónapban. Mintegy harmaduk nyilatkozott úgy, hogy fizetésük csak az alapvető kiadásaikat fedezi, és minden tizedik válaszadó szerint a jövedelme még erre sem elég.
A felmérés során azt kérték a válaszadóktól, hogy bruttó (adózás előtti) fizetésüket váltsák át amerikai dollárra, majd válasszák ki azt a sávot, amelybe az beleesik. Több mint a felük évi 50 000 dollárnál kevesebbet keres, 22%-uk pedig legalább 80 000 dollárt. 2021-ben, amikor a Nature legutóbb készítette ezt a felmérést, 38%-uk keresett kevesebb mint 50 000 dollárt, és 32%-uk 80 000 dollárt vagy többet. A globális fizetéseknek ez a látszólagos csökkenése azonban a válaszadók földrajzi eloszlásának eltolódásából is adódhat – különösen az ázsiai válaszadók arányának növekedése miatt, akik 2021-ben a minta 10%-át, idén pedig már 39%-át tették ki. Az összehasonlításhoz elegendő válaszadóval rendelkező kontinensek közül az észak-amerikai tudósok keresnek a legtöbbet, őket követik az európaiak, majd az ázsiaiak (lásd „A tudós pénztárcája”).
diagram__________________
Az ipari szektorban a fizetések 66%-kal meghaladják az akadémiai szféráét, és az iparban dolgozó kutatók nagyobb arányban elégedettek a fizetésükkel (58%), mint az akadémiai szférában dolgozók (43%). De még a magánszektorban is vannak, akik szerint többet kellene keresniük. „Úgy érzem, évről évre egyre kevesebbet keresek” – mondja egy nagy középnyugati amerikai város orvosbiológiai technológiai vállalatánál dolgozó kutató, aki a Nature által megkérdezett sok más tudóshoz hasonlóan névtelenséget kért a fizetéssel kapcsolatos problémák megvitatásakor.
Négy évvel ezelőtt, miután megtudta, hogy gyermeket vár, az egyetemről a jelenlegi munkahelyére váltott, mert úgy érezte, hogy korábbi fizetéséből nem tudná fedezni a gyermekgondozás költségeit. De annak ellenére, hogy tizenkét éves munkatapasztalattal rendelkezik mind az iparban, mind az akadémián, elmondása szerint még mindig úgy fizetik, mint egy pályakezdőt.
„Imádom a tudományt és azt, amit csinálok, de ugyanakkor alulértékeltnek is érzem magam” – mondja.
Vásárlóerő
Az USÁ-ban dolgozó kutatók keresnek a legtöbbet a felmérésben szereplő azon tíz ország közül, ahonnan több mint 100 válasz érkezett, ami azt jelenti, hogy e nemzetek eredményei érdemben összehasonlíthatók. Az USÁ-ban dolgozó tudósok mintegy 65%-a számolt be évi 80 000 dollár feletti jövedelemről. Indiában vannak a legalacsonyabb bérek, ahol 53% évi 15 000 dollárnál kevesebbet keres. A kontinenseket összehasonlítva a legalacsonyabb fizetések Afrikában vannak, ahol 61% keres évente kevesebb mint 15 000 dollárt.
A felmérésben amerikai dollárra átszámítva, saját bevallás alapján megadott fizetési adatok azonban nem tükrözik azt, hogy ebből a jövedelemből mit lehet ténylegesen megvásárolni az adott országban. Egy dollár majdnem ötször annyit ér Indiában, mint az Egyesült Államokban. A Nemzetközi Valutaalap vásárlóerő-számításai alapján egy 15 000 dolláros indiai fizetés egy 70 000 dolláros amerikai fizetésnek felel meg. A vásárlóerőhöz igazítva a felmérésben szereplő kanadai átlagfizetések megelőzik az amerikaiakat, a németországi fizetések megközelítik az Egyesült Államokbelieket, a feltörekvő gazdaságok és a gazdagabb nemzetek közötti széles bérszakadékok pedig zsugorodnak. Fontos azonban megjegyezni, hogy egy nemzet felmérésből származó átlagfizetését torzíthatják az olyan mintavételi tényezők, mint az országon belüli elhelyezkedés, a foglalkoztatási szektor és a karrierszakasz.
(Illusztráció: Gheleyne Bastiaen – A Nature 2026-os munkahelyi elégedettségi felmérése)
Brazíliában, ahol a válaszadók 21%-a nyilatkozott 15 000 dollár alatti keresetről, egy amerikai vagy nyugat-európai mércével mérve alacsony vagy szerény fizetés „meglehetősen kényelmes életet tud biztosítani helyben”, különösen a legdrágább városokon (például Rio de Janeiro vagy São Paulo) kívül – mondja Haroldo Ribeiro, a brazíliai Maringá Állami Egyetem fizikusa. „Mégsem vonnám le azt a következtetést, hogy a brazil tudósokat általában jól fizetik” – mondja. Bár az állami egyetemeken a fizetések az elmúlt években emelkedtek, ez egy hosszú stagnálási időszak után következett be, ami így inkább csak a lemaradás behozása, nem pedig valódi béremelés.
Összefüggések
A teljes minta mindössze 44%-a elégedett a fizetésével, de ez országonként változik. A globális átlagnál lényegesen több kutató elégedett a jövedelmével Kanadában (61%), Németországban (68%) és az Egyesült Államokban (55%). A legalább 100 válaszadót nyújtó országok közül Törökországban (27%), Kínában (39%) és Olaszországban (40%) volt a legkevesebb olyan tudós, aki elégedett volt a fizetésével.
Kínában annak ellenére tapasztalható nagyobb elégedetlenség a fizetésekkel kapcsolatban, hogy a felmérési adatok szerint a kínai fizetések dollárban számolva emelkedtek, amióta a Nature 2021-ben feltette a tudósoknak ugyanezt a kérdést. A kínai válaszadók 11%-a számolt be arról, hogy idén több mint 80 000 dollárt keres, ami majdnem duplája a 2021-es 6%-nak. Az Egyesült Királyságban ugyanebben az időszakban 19%-ról csupán 22%-ra nőtt a 80 000 dollár felett keresők aránya.
A fizetések jelentősen eltérhetnek Kína gazdaságilag fejlett tengerparti területei és a ritkábban lakott nyugati részek, illetve az egyes egyetemek között is – mondja a felmérés egyik válaszadója, Jingrui Sun, a kunmingi Jünnani Egyetem édesvíz-ökológusa. Fizetését úgy jellemzi, hogy az „elegendő egy kényelmes élethez”, és elmondása szerint a kutatásintenzív egyetemek és a gazdagabb régiók intézményei gyakran kínálnak teljesítménybért, lakhatási támogatást és laboratóriumi induló csomagokat az alkalmazottaknak.
A jó kínai fizetésekhez azonban extra követelmények is kacsolódnak, teszi hozzá Sun. „A csomag egy része időszakos értékelésekhez van kötve, és ha valaki nem éri el a kitűzött célokat, a következő időszaki javadalmazás jelentősen csökkenhet.” Elmondása szerint néhány kollégájának idén csökkentették a fizetését, miután egyetemük szigorúbb értékelési kritériumokat vezetett be. „Az ilyen változtatásoknak valós következménye lehet a munkaerő megtartására nézve, mert arra késztették a kutatókat, hogy más intézményekben vállaljanak állást” – mondja.
Lemaradásban
A felmérés rávilágít arra, hogy nem általánosan jellemző az évenkénti fizetésemelés. A válaszadóknak mindössze 45%-a mondta, hogy kapott fizetésemelést az előző 12 hónapban, 6%-uk pedig fizetéscsökkenésről számolt be. Az ipari területeken kutatók az átlagosnál nagyobb eséllyel kaptak béremelést (54%), míg a kevesebb mint évi 50 000 dollárt keresőkre ennek az ellenkezője igaz (közülük csak 42% kapott).
A válaszadók közül sokan frusztrálónak érzik, hogy nem kap magasabb fizetést. Egy amerikai egyetem biológia tanszékén dolgozó, határozott idejű státuszú (non-tenure-track) kutató elmondta, hogy bár magasan megfelel a tanszék véglegesítési kritériumainak és jobban teljesít több véglegesítés előtt álló (tenure-track) kollégájánál, ők évente legalább 20 000 dollárral többet keresnek nála, és több kutatási támogatást is kapnak. „A tanszékvezetőim mégis rezzenéstelen arccal mondják a szemembe, hogy a hozzám hasonlók esetében nincs lehetőség a fizetésemelésre” – mondja.
Azonban a megemelt fizetés sem elég sokszor. Egy, az indiai Púnéban, határozott idejű szerződéssel dolgozó kutató azt mondja, hogy a közszférában kapott fizetése nem tartott lépést a hétmilliós város „kivédhetetlen városi inflációjával”. Elmondása szerint a lakbér, a tömegközlekedés és az élelmiszer felemészti a fizetése nagy részét. „Ebből a fizetésből lakás- vagy autóhitelre senki sem gondolhat” – mondja. Ha ehhez még egy gyereket is hozzáadunk, akkor „az már csak a puszta túlélésről szól”.
Európában, ahol a válaszadók 27%-a számolt be évi 80 000 dollár feletti jövedelemről, a fizetések óriási eltérést mutatnak az egy országok között – mondja Bencze Norbert, az európai pályakezdő kutatókat tömörítő Eurodoc szervezet elnöke. „Egy jó fizetés Hollandiában egészen mást jelent, mint egy jó fizetés Lengyelországban vagy Magyarországon.” Ennek ellenére a fizetésemelésnél nagyobb mértékben emelkedő megélhetési költségek az egész kontinensen általános problémát jelentenek. „Néhány kutatónak az elmúlt tíz évben meglehetősen radikálisan csökkent – bizonyos esetekben a felére esett vissza – a tényleges vásárlóereje, hiába emelték rendszeresen fizetésüket.” Bár a Nature fizetésekkel kapcsolatos felmérésének középpontjában a post-PhD kutatók és a laboratóriumi technikusok álltak, az Eurodoc 2025-ös felmérése szerint öt európai országban – Magyarországon, Írországban, Lengyelországban, Romániában és Ukrajnában – a PhD-hallgatók a minimálbér alatt kerestek.
A kutatók szerint egy igazságosabb, átláthatóbb fizetésmegállapítási rendszer sokat jelentene, még akkor is, ha a tudósok bére továbbra is alacsony marad. „Nemcsak arról van szó, hogy többet kellene fizetni, hanem arról is, hogy a javadalmazás világos, következetes és hozzájáruláshoz kötött legyen” – mondja egy indiai anyagtudós. Az embereknek érteniük kellene, hogy születnek a fizetésekkel kapcsolatos döntések, milyen út vezet a béremeléshez vagy az előléptetéshez, és hogy a fizetésük versenyképes-e a piacon.
Azok a kutatók, akik nem vettek részt a felmérésben, hasonlóan vélekedtek, amikor a Nature megkérdezte őket az eredményekről. Portugáliában az akadémiai fizetések emelkedtek az elmúlt években, főként az infláció követése miatt – mondja Ronaldo Sousa, a Portó melletti Interdiszciplináris Tengeri és Környezetvédelmi Kutatóközpont ökológusa. Ahhoz azonban, hogy a fizetésemelés érdemben meghaladja az inflációt, a kutatóknak feljebb kell lépniük a ranglétrán, például adjunktusból docenssé. „Lehet, hogy egy év alatt egy tucat nagy hatású tanulmányt publikálunk, de ezért nem feltétlenül fogunk fizetésemelést kapni” – mondja.
Lengyelországban „előfordul fizetésemelés”, de ez gyakran egyszerűen csak az inflációt és a költségek növekedését követi – mondja Ali Serhan Tarkan, a Łódźi Egyetem édesvízi halakkal foglalkozó kutatója. „A kutatási eredmények és az anyagi elismerés közötti szorosabb kapcsolat nagyobb motivációt jelenthetne, és segíthetne az intézményeknek a produktív és nemzetközileg versenyképes kutatók megtartásában” – teszi hozzá.
Amikor nehéz kijönni a fizetésből
A felmérésben részt vevők valamivel több mint állítja, hogy a fizetéséből futja legalább némi luxusra. Azonban 32%-uk szerint a fizetés csak az alapvető kiadásaikat fedezi, 10%-uk pedig azt mondja, hogy pusztán a fizetésükből nem tudnak megélni.
Azok közül, akiknek alapvető kiadásai meghaladják a jövedelmüket, 40% mondja, hogy a számlák fedezése érdekében kénytelen volt visszafogni az alapvető kiadásokat. Emellett 37% vállal pluszmunkát, 30% éli fel a személyes megtakarításait, 25% vesz fel hitelt, 25% kér kölcsön ismerősöktől, 20% pedig úgy dönt, hogy családjával vagy barátaival él, hogy spóroljon.
A kontinenseket tekintve Afrikában a legmagasabb azoknak az aránya (35%), akik azt vallják, hogy kevesebbet keresnek, mint amennyire szükségük lenne. Egy malawi válaszadó elmondása szerint hardver- és építőipari vállalkozása eltartja őt és a feleségét, de a cég működtetése miatt sokkal kevesebb ideje jut arra, hogy matematikát oktasson.
Indiában, ahol 7% mondja azt, hogy a fizetése nem fedezi a kiadásait, gyakori, hogy azok a fiatal kutatók, akik nem tudják eltartani magukat, a szüleikre támaszkodnak – mondja Suma Nair, a mumbai DY Patil Egyetem közegészségügyi kutatója. „A szüleid támogatni fognak, történjen bármi.”
A felmérés szerint a kiadások házastárssal való megosztása egy másik gyakori túlélési stratégia. Egy indonéziai innovációs kutató elmondása szerint csak azért boldogul, mert a felesége orvosként dolgozik. Egy magyarországi kutató pedig azért tud megélni, mert a „férje rengeteget dolgozik”. Ő ahhoz az 5%-nyi európai válaszadóhoz tartozik, akik szerint a jövedelmük nem fedezi az alapvető költségeket – ami amúgy a legalacsonyabb arány a kontinensek között.
A fizetéssel szemben érzett elégedetlenség gyakori oka a munkahelyváltási szándéknak. A válaszadók 16%-a tervezi, hogy a következő 12 hónapban elhagyja a jelenlegi munkahelyét, és közülük 38% a „jobb fizetés elérését” jelölte meg egyik motivációként – ami a második leggyakoribb indok volt a „jobb karrierlehetőségek” (41%) után. (A válaszadók több opciót is kiválaszthattak).
A púnéi kutató elsősorban az alacsony fizetés miatt tervezi, hogy távozik a közszférából. Elmondása szerint folyamatosan aggódik a pénzügyein, és emiatt kevés energiája marad arra, hogy az érdemi tudományos munkára koncentráljon. A munkáltatók nem várhatnak el „produktív és újszerű kutatási eredményeket”, ha veszélyben van azoknak az anyagi biztonsága, akiktől ezt elvárják – mondja. Szerinte mindez „másodállásokhoz” fog vezetni, vagy ahhoz, hogy a tehetségek a kutatástól a jobban fizető munkák felé vándorolnak, ami nem viszi előre a tudományt.
Az egyesült államokbeli Ashley szerint „nagyon sötét képet fest az emberiség állapotáról”, hogy ennyire sok tudós szembesül anyagi nehézségekkel abban az időszakban, amikor az emberi társadalom olyan bőséget teremtett, mint a történelem során sohasem, „és mindezt csak azért, mert a munkáltatók úgy döntöttek, hogy nem fizetnek nekünk a tisztes megélhetéshez elegendő bért”.
