Az általános érzéstelenítést naponta rutinszerűen alkalmazzák a műtőkben, mégis meglepő: hogy pontosan hogyan szünteti meg átmenetileg a tudatos élményt, azt ma sem értjük teljesen. Éppen ezért az altatás nemcsak orvosi eszköz: különleges lehetőséget ad annak vizsgálatára is, hogyan jön létre maga a tudat.
Nem egyszerűen „mély alvás”. Az általános érzéstelenítés során a beteg elveszíti a környezetéről való tudatos észlelését. Az ehhez használt szerek kémiailag nagyon különbözőek lehetnek – a ritkán alkalmazott xenontól a széles körben használt propofolig –, mégis közös bennük, hogy megváltoztatják az idegsejtek közötti kommunikációt. Képalkotó vizsgálatok során az agyi aktivitás általános csökkenése is megfigyelhető.
A nagy kérdés azonban az, hogy ehhez valóban az egész agynak „le kell-e halkulnia”, vagy vannak olyan kulcsfontosságú területek, amelyek kikapcsolása magával rántja a teljes tudatos működést.
Az egyik kulcsszereplő a talamusz lehet. Az egyik gyanúsított a talamusz, az agy mélyén elhelyezkedő kapcsolóállomás, amely számos agyterület között továbbít információkat, és az ébrenlét szabályozásában is fontos. Altatás során ez a terület különösen érzékenynek tűnik, és korán csökkenhet a működése. Állatkísérletekben bizonyos talamuszterületek ingerlése még altatott állapotból is képes volt ébresztő hatást kiváltani.
Más kutatók inkább az agykérget, illetve a homlok- és fali lebenyeket tartják döntőnek. Egyelőre nincs egyetlen „tudatközpont”, amelynek egyszerű kikapcsolása minden jelenséget megmagyarázna.
Lehet köztes állapot a tudatos és a tudattalan között? Az altatás egyik legérdekesebb kérdése, hogy a tudatosság valóban egyszerűen „be” vagy „ki” kapcsolható-e.
A műtét alatti eseményekre utólag visszaemlékező, úgynevezett véletlen műtéti tudatosság ritka: a forrás szerint körülbelül minden 15 000. betegnél fordul elő.
Ettől azonban különbözik egy másik, kísérleti jelenség. Olyan betegekben, akik altatószert és izomlazítót kaptak, de az egyik alkarjukat az izomlazító hatásától átmenetileg megvédték, körülbelül egyharmaduk képes volt kérésre megszorítani a vizsgáló kezét, miközben egyébként nem mutatott ébrenlétre vagy fájdalomra utaló jelet.
Ez nem jelenti azt, hogy ezek az emberek a hétköznapi értelemben „ébren voltak”. Inkább azt veti fel, hogy az érzéstelenítés alatt létezhetnek átmeneti, nehezen felismerhető tudatállapotok.
Talán nem egy helyen „lakik” a tudat. Az újabb képalkotó kutatások egy másik irányba mutatnak: lehet, hogy a tudatosság nem egyetlen agyterület működéséből, hanem sok agyi hálózat összehangolt kommunikációjából születik. Éber állapotban az agy különböző területeinek együttműködési mintázata annyira egyéni lehet, hogy szinte egyfajta idegrendszeri „ujjlenyomatként” működik.
Altatás alatt ezek az egyéni mintázatok kevésbé különböznek egymástól. Az altatott emberi agy működési mintázata egyes elemzésekben még más főemlősök agyához is hasonlóbbá vált, ami arra utalhat, hogy az altatás különösen erősen érinti az emberi agy evolúciósan újabb hálózatait.
Mintha megszakadnának az agy „távolsági telefonvonalai”. Éber állapotban egymástól távoli, közvetlen anatómiai kapcsolatban sem álló agyterületek is összehangoltan működhetnek.
Altatásban ez a kommunikáció jelentősen beszűkülhet: főként azok a területek maradnak szoros kapcsolatban, amelyek közvetlen idegi összeköttetésben állnak egymással.
Ez támogatja azt az elképzelést, hogy a tudat elvesztéséhez nem feltétlenül kell az egész agyat „lekapcsolni”. Elég lehet, ha megszakad az agy távoli területeinek összehangolt kommunikációja.
Érdekes módon egyes pszichedelikus szerek éppen az ellenkező irányba tolhatják ezt a rendszert: miközben az érzéstelenítők csökkenthetik a távoli agyterületek közötti kommunikációt, a pszichedelikumok új kapcsolódási mintázatokat hozhatnak létre.
Forrás: https://www.bbc.com/future/article/20260921-what-general-anaesthetic-reveals-about-our-brains
